A nyolcvanas évek végén színre vitték a „Hoppárézimi” című könyvet. A könyv egy fiatalember naplója, melyben leírja autóbalesetét és hogy abból hogyan épült föl. Ez amolyan kamasz napló: sok barátnő, sok hülyéskedés. De mégis érdekes olvasmány.
Huszti Péter meghallott egy nézőt
A darabot Huszti Péter rendezte. Egyik este az előadás után a színház előcsarnokában szeretett volna valakivel találkozni, s megütötte a fülét egy beszélgetés. Két kamasz lány arról vitázott, hogy a főhős szülei hibáztak-e és mit kellett volna másképp tenniük. Huszti Péter akkor azt érezte, hogy az alkotás elérte célját: gondolatokat ébresztett.
Nekem van egy versmegbeszélő csoportom
Tudni kell rólam, hogy eddig kábé tízszer hagytam végleg abba a versírást. Azt is tudni kell, hogy számomra, mint enyhén mozgáskorlátozott számára két sport van. Az egyik a sétálás, a másik a tornatermi Pilates-szerű gyakorlatok végzése. Járok is egy csoportba, ahol főleg Pilates-gyakorlatokat végzünk. Torna után mindig leülünk kávézni. Hogy hogyan tudták meg rólam a tornászok, hogy szoktam írni, már nem is tudom. Talán egyszer fölolvastam valamit. Mindenesetre arra már emlékszem, hogy amikor tizenegyedszer újrakezdtem, megígértették velem, hogy soha többet nem hagyom abba.
Igen, nekem a tornász lányok a versmegbeszélő csoportom. Nagyon érdekes, ahogy egy leírt és érzéseken áteresztett, képekbe bújtatott gondolat a barátnőimben gondolatokat ébreszt. Rányitnak ilyenkor emlékeikre és kihívják őket a jelenbe. Szép beszélgetések szoktak ebből kialakulni.
A vers nem csak önmagáért van
Ebből következik, hogy én nem szeretem a l’art pour l’art fölfogást. Mint ahogy propaganda verset sem írnék soha. Nem hiszem, hogy a verssel bármit el lehet intézni. Adamis Anna dalszövege is annyit mond: „Én még tartozom egy verssel/ …/ Ez is olyan, mint a többi/ Nem változtat semmin sem”. Nem, de az emberekben kelt érzéseket, megmozgat emlékeket és néha egyszerűen csak gyönyörködtet.
Mit is mondhatnék még? A képen a tornász lányok, az én versmegbeszélő csoportom tagjainak izolájnerei láthatók.
Utolsó kommentek