Nagyon sokan ismerik Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát. Aki nem, az kattintson a Naphimnusz szóra és megismerheti. Még többen hallották Pál apostoltól a Szeretethimnuszt. Ezt, a Korinthusiakhoz írt levélbe rejtett gyönyörű szöveget gyakran olvassák föl esküvőkön. Az következik ebből, hogy a himnusz lenne a keresztény műfaj? Nem. Miért?

Az egyetlen keresztény műfaj a konfesszió

A himnusz ókori görög műfaj. Istent dicsőítő költeményt  a görögök az Olimposzon nem létező istenekhez írtak. Amikor a katolikusok himnuszt írnak, akkor egy pogány műfajt választanak maguknak, és azt töltik meg a saját, Szentháromságos Egy Isten iránti rajongásukkal. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy korunk Európája nem a kereszténység felvételével kezdődött. A görögök is kellettek a zsidók mellett ahhoz, hogy Európa fölvegye a keresztséget. Most úgy látszik, hogy abban, hogy Európának vége lesz-e, ismét a hellének szerepe lesz nagy.)

Himnuszt azonban nem csak szentek írnak. A zsolozsma minden imaórája egy himnusszal indul. Általában nem is tudjuk, hogy ki a szerző. A zsolozsmában rengeteg himnusz van. Közös részük, hogy az utolsó versszakban mind a három isteni Személyt fölemlítik.

Az igazi keresztény műfaj Babits Mihály szerint a konfesszió. A szó nagyjából bűnvallomást, gyónást jelent. Egy ilyen műfajú mű általában megtéréstörténetet beszél el. Az első konfessziót Szent Ágoston írta.

Ezek a szentek mindig csak áhítatban vannak?

Hála Istennek: nem. A szentek is vannak játékos kedvükben. És vannak köztük, akik művészi színvonalon írnak. Szent II. János Pál pápa például fiatalon amatőr színházban játszott. Egyszer pedig írt egy színdarabot, amit Budapesten is játszottak.

 

A szentekre jellemző lelki állapot a derű. Vannak ugyan sötét éjszakáik, de sokszor sugároznak magukból valamilyen szelíd jókedvet. Ilyenkor amolyan szentes humort eresztenek meg. Nem hiszem, hogy a Fábry Show-ba is bekerülhetnének ezzel a viccelődéssel, de jó tudni, hogy akik a Szeretethimnusz szerint szeretnek szeretni, néha tudnak nevetni is.

Hadd adjam itt közre Nagy Szent Teréz egyik költeményét!

SEMMI SEM FONTOS:

az se, ha elvesztem önbizalmamat,

az se, ha korlátolttá válok, vagy nevetséges vagyok,

az se, ha gyűlölnek, az se, ha elítélnek,

az se, ha robbanni tudnék,

az se, ha tévedtem,

az se, ha mindenből elegem van.

Az se, ha mindenem odaveszett.

Az se, ha nem vagyok bájos, ha ellaposodtam,

            ha nincs, aki megértsen,

            ha magamat se értem.

SEMMI SEM FONTOS:

az se, ha homály üli meg a lelkem,

az se, ha nagy üresség járja át a szívem,

            ha azt sem tudom, mi az enyém,

            hogy ki vagyok, vagy ki nem vagyok,

            ha csak egy kis csacsi vagyok.

SEMMI SEM FONTOS:

ha megmarad a hitem, hogy Jézushoz tartozom és a hátamon Őt hordozom.

(A csacsi gondolatai, miközben Máriát és a kis Jézust vitte a hátán.)

Forrás: https://metropolita.hu/2010/10/avilai-szent-terez-versei/

Ugye, hogy a zárójelbe tett mondat miatt nem tesszük ezt a művet zárójelbe???