Ez egy buta kérdés. Nem azért, amit gondolnánk, hogy a körtét és az almát nem lehet összehasonlítani. Még csak azért sem, mert szinte minden költőnek vannak kiváló prózai művei, és minden írónak vannak nagyszerű versei. Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című versénél jobbat a Rákosi-rendszerről senki nem írt, és Illyés Gyulát mindenki íróként szokta emlegetni. De, ha nem az a helyzet, hogy a költőt az íróval összehasonlítani nem lehet, akkor miért állítom én, hogy nem nagyobb tehetség az író mint a költő és viszont?

Az agy szerepe

A költészet és a prózaírás olyan módon vannak kölcsönhatásban, mint az agy különböző lebenyei. Az egész agy működéséhez szükség van minden lebenyre. Tudom, vannak csodák. Hallottam én is olyan esetről, amikor egy kisgyerek fél agyát ki kellett operálni és mégis jól teljesített az iskolában, mert a másik fél agya átvette a hiányzó részek szerepét. Ez nagyszerű tulajdonsága az agynak, és minden hasonlat sántít...

Az alaphelyzet azonban az, hogy az agy különböző egységei együtt adják ki a helyes működést.

A kultúra a nemzet agya?

Ha a nemzet egy egész szervezet, melynek minden tagja fontos, akkor kell hozzá agy is. De a művészet az agy egy része. Fontos, nélkülözhetetlen. De miért? Azért, mert ahogy egy emberben is van valami, ami azt mondja, hogy én, van valami többlet az agyán túl, úgy a nemzettudat is több, mint a kultúra, a nyelv, a tudomány, az étkezés, a szokások stb. De ahhoz, hogy ez a nemzeti én megszólaljon, szükség van a nyelv kreatív használatára. Ebben pedig hatalmas szerepe van a nemzet agyának is, melynek egy-egy lebenye az írók és költők tevékenysége.

Bonyolult?

Az életben nem. A lényeg: szükség van nemzeti irodalomra legyen az próza vagy líra. Hatnak egymásra, együttműködnek. Művelőik egyenrangúak. Tehetségük mérhetetlen és egyforma értékű. Bárcsak minél többen lennének...