Megfogalmaztad már magadban kedves Olvasó, hogy a tévében sokszor látott "Lyukasóra" című műsor résztvevői miért tudják eltalálni, hogy az általuk nem ismert versnek ki a szerzője? A válasz nagyon egyszerű. Két szóban foglalható össze: egyéni hang.

Mi az egyéni hang?

Nehéz megmondani, hogy Arany Jánosnak vagy József Attilának milyen az egyéni hangja. Nem is tudom, hogy melyik esztéta vállalkozott annak definiálására, amit egyéni hangnak nevezünk. Nem csupán egy szóhasználat, nem csupán egy stílus, nem a témaválasztás mikéntje, nem egy szöveg mögött álló filozófia.

Ha nagyon meg kellene mondani, hogy mi az az egyéni hang, annyit állítanék, hogy egy költő egyéni hangja mindazon költői eszközök együttese, amelyek beazonosíthatóvá teszik a költőt, mint a költemény szerzőjét. Az egyéni hang tehát nagy csoda. De nem elérhetetlen.

Az egyéni hang és a zsenik

Vannak kiváló költők, akik gyermekkorukban egyéni hangon szólalnak meg. Vannak kiváló költők, akik 40 éves korukban hallatják először egyéni hangjukat. Ez a címben említett "Lyukasóra" című műsornak is kedvező helyzet. Ugyanis az adás kitalálója megtehette, hogy egy korai Ady versből idézett s így azoknak, akiknek ki kellett találni a szerző kilétét, azt adata kimondatlanul feladatba, hogy a még kiforratlan Ady szövegbe hallják bele a kiforrott Ady stílus. Nehéz játék, de érdekes. Fő érdekességét az adja, hogy néző is együtt játszik a tévében szereplő irodalomkedvelőkkel.