Kinek nincsenek irígyei? Azt hiszem, hogy mindenkinek vannak irígyei, aki igazi értéket produkál. Lehet az illető cukrász, miniszterelnök vagy költő, ha jól dolgozik, biztos, hogy sokan fogják irígyelni.

Az irígyek pedig általában nem azt mondják a cukrásznak, miniszterelnöknek vagy költőnek, hogy rossz, amit csinál, hanem más, sunyi, gyakran dicséretnek álcázott manatrákat morzsolnak el.

Ugyanakkor vannak olyan emberek, ártatlan lelkek, akik nem feltételezik, hogy az ilyen "dicséreteknek" van fonákja, egy feketén vörössel mosolygó bugyuta arca, így maguk is használják ezeket a "magasztalásokat". Ezért, kedves jóindulatú Olvasóm elmondom neked, mit ne mondj egy költőnek soha.

Sose mond, hogy "ez vers"!

Ezen csak a nagyon alázatos, kezdő költők nem sértődnek meg. A többike tudván tudják, hogy amit írtak az költemémy. Ezt külön kiemelni olyan, mintha a többi versről, amit eddig olvastál tőle azt állítanád, hogy az meg nem vers.

Sose mond, hogy "ez majdnem olyan, mintha József Attila/ Shakespeare/ Geothe írta volna"!

Miért? Azért, mert minden valamire való művész úgy tudja magáról, hogy ő egyéniség. És lehet, hogy a Faust a világ legynagyobb írásműve, de az övé az az övé. Olyat, mint ő senki más nem írt.

 

Sose kérdezd, hogy "ilyenkor, amikor ezt írod, levezeted az érzéseidet?"!

A költő nem indulatból ír. A költemény alkotása nem nyugattók szedése. Az írás a világ legnagyobb titka. Az igazság fölvetésének csillagfénye. Az írás nem gyógyszer.

Sose kérdzed a költőt, hogy "mi vagy Te, alavetően?"!

Akik egy költő polgári foglalkozása iránt érdeklődnek, azok kétségbe vonják őt költői mivoltában. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy sosem lehet föltenni a kérdést, hogy mi a költő szakmája. Egy normális költő amúgy is tudja, hogy a művészetnek nem sok köze van a végzettséghez. De erre a kérdésre azért nem szeret válaszolni, mert ilyenkor a rosszindulatúak azt szokták megállapítani, hogy "ahhoz képest, hogy atomfizikus vagy, egész jól írsz". A költők pedig okosak és messziről kerülik a csapdákat.

Biztos lenne még néhány kérdés és állítás, amitől a költők rosszul érzik megukat, de ezeket a költők szokták egymásnak mondogatni, és egyikük sem adna ötletet a kívülállóknak.

Miért vagyok ilyen megkeseredet?

Nem vagyok megkeseredet, csak azt szeretném elérni, hogy akik tévedésből bántanának egy amúgy is sok sebet viselő figurát, a költőt, ne tegyék. Ugye ért engem a kedves Olvasó?