Egy időben társaságban gyakran vetették föl azt beszélgetés témájává, hogy ki volt a nagyobb költő: József Attila vagy Ady Endre. Szerintem erre azt kellene válaszolni, hogy Pilinszky János. Miért? Azért, amit fizikából tanultunk: a körtét nem lehet összehasonlítani az almával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne az embernek kedvenc költője, mert valamiért valakinek a világa közelebb állhat hozzá mint az összes többi költő világa.

Amit a Van Gogh Múzeumban értettem meg

Főiskolás koromban Amszterdamban voltunk cserelátogatáson a csoporttársaimmal. Holland vendéglátóink elvittek bennünket a Van Gogh Múzeumhoz, de a társaság tagjai soknak tartották a belépő díjat és nem akarták megnézni a festményeket. Végül egy csoporttársammal ketten mentünk be. Nagyon nagy élmény volt. Beleérezhettem magam egy ember lelkiállapotaiba. A képeket nem kezdtem el „megfejteni”. Puszta szemlélésük adott egy érzést.

Így lehet ez azokkal is, akiknek van kedvenc költőjük. Pusztán egy költői atmoszféra ragadja őket magukkal. Baj ez? Nem, ez jó.

 

Miért nincs akkor nekem kedvenc költőm?

Nekem kedvenc verseim vannak. Mindegyiket másért szeretem. Ez a sor az évek alatt csak gyarapodik. Nincs top 10-es listám, amiben cserélődnének a szövegek. Ha valamit megszerettem 5 évesen, azt ma is szeretem. Persze, kamasz koromban másképp volt. Petőfit nem értékeltem nagyra. De aztán, már a húszas éveim végén ismét zseninek tartottam.

Melyik a saját kedvenc versem?

Gondolhatja az olvasó, hogy saját költői atmoszférámmal is meg vagyok elégedve. Nem tudom, hogy abban otthonosan érzem-e magam. Igazából, amikor a költővé érés folyamatában új szakaszba lépek, akkor a korábbi szakaszban írottakat kezdeti próbálkozásoknak tekintem.

Sok költő mondja, hogy amit legutóbb írt, mindig az a kedvenc verse. Én inkább úgy vagyok ezzel, hogy amilyen atmoszférát teremtek a költeményeimmel, az azért felelős első verset kedvelem a legjobban. Jelenleg ez a következő.

Ismerős idegenség

Tiltott határátlépés után

időzónák váltásától szédelegsz.

Oka vagy okozata a szívedben

kavargó káosz?

Ki mondja meg?

Aki fogai között sziszegve

ráprüsszögött az útleveledre?

A sántító gondolatok teleportálását

ígérő embercsempész?

Akkor vagy erős, amikor visszatérsz.

Leveszed kabátod. Hiába.

Bőrödhöz tapadt a hangulat.

És mégis igaz, pedig legyőztek, de

utána te is legyőzted önmagadat.