Tegnap megígértem, hogy bemutatok még két 21. századi költői eszközt. Nos, ezekről is be lehetne bizonyítani, hogy léteztek már korábban is. Régi és mostani használatuk között az a különbség, hogy a 20. század második felétől napjainkig gyakoribb a használatuk, mint a megelőző korokban volt. Bemutatom akkor a szöveg-hatás-fokozókat.
Képtelenség állítása
Erre rengeteg példa van. Én most Kaiser Lászlótól idézek 4 sort a „Hozzád hajnalodtam” című verséből.
Csodák csodája: nekem
kétszer kel fel a nap,
először, mikor lomhán
mozdul felém a nagy,…
Ez a példa arra nagyon jó, hogy megértsük a képtelenség fogalmát ebben az összefüggésben, ahová én citáltam. Ami Kaiser László versében rontja a hatást, az az, hogy meg is mondja, hogy itt képtelenség lesz, mert versét így kezdi: „Csodák csodája:…”. Viszont nem mondanám, hogy ez a vers hátrányára válik, mert ha a kedves Olvasók megismerik Kaiser László világát, akkor rájönnek, hogy az ő világában világosság van. Néha kicsit több fény jut egy-egy jelenségre, mint amennyi kellene, de ez gyakran segíti a vers befogadását.
Ismert mondás átírása
Gyakori költői képalkotási módszer a régi képek újrahasznosítása. A költőkön kívül a faviccek gyártói is élnek e lehetőséggel. Mondok egy példát. „Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem vezetik a vizet.”. Nos, hála Istennek, a mai magyar költők ezt az eszközt sokkal okosabban alkalmazzák.
Például Saitos Lajos „Estétől hajnalig” című költeményét hozom. A verset Nagy Gáspár emlékének ajánlotta.
„Egyszer mindent be kell vallani
s a vallomást meg kell hallani
hallali: mondjuk estétől hajnalig
kinek füle van a hallásra már-már
kezdi kapizsgálni hallani…”
Mi itt az eredeti mondás? „Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” – írja Márk evangélista Jézust idézve. A többlet mindössze egy szó. Egy nagyon jó helyre beszúrt nagyon jó szó. Arra utal, hogy a felfogó és befogadó képesség korlátja érzelmi és értelmi cselekvés egyszerre. Szép megoldás.
Akkor nekem csak meg nem jelent ráismeréseim vannak?
Nem kedves nekem drukkoló Olvasó! Jelent már meg versem is és egyperces drámám is irodalmi folyóiratban. Erről a kedves és egyben kedvező két esetről írok holnap.
Utolsó kommentek