Amint tegnap megígértem, ma itt is megosztom azt a versemet, mely megjelent egy irodalmi folyóiratban. A folyóirat neve sokak által ismert: Vigília. Aki eddig még nem találkozott vele, annak csak azt kell tudnia róla, hogy a Vigília egy katolikus folyóirat. Havonta jelenik meg.

Gimnazista koromban…

Gimnazista koromban vettem párszor Vigíliát és elég sok írást el is olvastam benne. Olyan sokra nem emlékszem abból, amit olvastam. A versek között volt, amit meg sem értettem. Mégis az egész olyan érzést keltett bennem, mintha Isten vonzott volna magához a folyóiraton keresztül.

Hogy akkor gondoltam-e arra, hogy egyszer majd tőlem is megjelenik valami vagy sem, nem tudom. De 2017 nyarán beküldtem három versemet és az alábbiról megírták, hogy lehozzák. Úgy éreztem, beérett a munkám. A verset pedig most boldogan közzéteszem itt is.

azon a napon

egy napon megnyílik

hallásom az ereszből

lassan a földre csepergő

nyári eső ritmusába

rejtjelezett igazságra

azt mondom akkor

lám mily egyszerű

mily kedvelhető

az egekből  utcánkba

ereszkedő

lüktetésével kérlelő

kegyelem

azt mondom majd

azon a napon

én már senkire

soha nem haragszom

s bocsánatodat kérem

hogy eddig föl

nem értem

az ereszből lassan

az utcánk kövére

vetülő mindent

megtisztító eső

esengő diadalát

akkor

azon a napon

végre megragadhatom

hogy miféle

szentenciák magyarázzák

a vizek ritmusát

s milyen a lélek

ha terheit letette végleg