Hogyan születik egy vers? Weöres Sándor az egyetemi szakdolgozatában azt írta, hogy először jön egy ritmus, majd ráismerünk, hogy melyik versforma ritmusa és utána erre írunk egy verset.

Bereményi Géza írta Cseh Tamás dalainak a szövegét. Neki eleve adva volt a ritmus, sőt még dallam is. Egy ihletett pillanatban jött egy sor, melyillett a dallamra. Bereményi Géza azt mondta, hogy innen logikus gondolkozással lehet eljutni a szöveg többi részéhez. Hogy ez hogyan zajlik? Paul McCartney megírta.

A nagyok így kezelik álmaikat

Paul McCartney egy helyen leírja, hogy egy éjjel egy verssorral álmodott. A verssor arról szólt, hogy egy nő a templom padlójáról rizsszemeket szed föl. Mi ez a kép? Ki ez a nő? Mi történik vele. Ezeken morfondírozott a Beatles dalszerzője. Aztán rájött, hogy egy esküvő volt a templomban és a hölgy, aki a rizsszemeket szedegeti egy magányos ember, aki soha nem ment férjhez. És ebből a fölismerésből megírta a pop zene eddigi legnagyobb olyan dalát, mely a magányossággal járó fájdalmat érzékelteti.

És én?

Bevallom, velem is hasonló módon bánik az ihlet. Általában elkezdem érezni a versírás idegállapotát. Utána elkezdek ritmikusan gondolkozni. Aztán ez elmúlik, majd sétálás közben visszajön. Végül egy váratlan pillanatban eszembe jut egy sor. Majd a sorban adott téma lehetőségét kibontom. Bemutatok egy esetet.

 

Amikor a Beatlest hallgattam…

Rég óta szerettem volna írni egy olyan verset, ami az embert, mint testet és lelket egyben leírja. De soha nem jött semmi. Egy napon azonban hallgattam a Beatles egyik dalát, amiben John Lennon azt énekelte egy csinos nőről, hogy minden nagyon dögös benne, ami a lába fölött látható… Ohhh! Erről az jutott eszembe, hogy „talpam fölött a testem”. Ezt a lehetőséget kibontottam egy versben. Íme!

Az igaz ember dala

Talpam fölött a testem

viszem lassan, töredezetten.

De szememmel csak akkor nem látom,

mikor behunyom,

hogy kézben végződik a karom.

S bár mozdulataim gyakran keresztezi

ki saját szépségét nem ismeri:

egy önmaga szerint nem létező

megkeseredett gigászi erő,

azért a gerincemen végig szaladó jelek

sohasem hordoznak hazug üzenetet.

S érezhetem gyakran azt is magamban,

hogy korlátozzák, amit soha, semmikor

sehol nem akartam,

de tudom, mikor meghajtom a térdem,

hogy kiben, mikor és miért reméltem.

S akár még az is igaz is lehet,

hogy szívemben egyre szűkülnek az erek,

de a teremtés egyetlen része mégis csak én vagyok,

aki egy egész Istent befogadhatok.

Ha tetszett lájkold és oszd meg. Szólj hozzá és szépen kérlek, gyere holnap is vissza a blogra.