Erre a kérdésre számos választ szoktak adni. Csak címszavakban: önmegvalósítás, önkifejezés, unaloműzés, dicsőségvágy, felelősség, változtatni akarás, belső kényszer, megélhetés, másra való lustaság, a dokumentálás szükségessége, lelkesítés. Ha megnézzük ezt a sort, elszomorodunk. Talán olyanok mondják ezeket, akik nem írnak. Én mást sejtek az írásvágy mögött. De haladjunk lépésről lépésre!
Hogyan kezdődik?
Arany János valószínűleg saját indulását mutatja be a „Családi kör” című versében, amikor ezt írja a család egyik fiáról:
„Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.”
Szóval az utánzás? Ez az, ami elindít egy költőt az útján? Lehet, de előbb van az, hogy az ember „kedveli a verseket”. Vagyis élvezettel olvas.
Mit mond a költő maga?
Közelebb visz-e bennünket annak a titoknak a megfejtéséhez, hogy miért ír az ember, ha meghallgatjuk a kérdésről magukat a művészeket? Igen. A költők közül sokan írnak ars poetica-t, azaz költői hitvallást. Itt ugyan nem azt írják le, hogy miért írnak, sokkal inkább azt, hogy mi a céljuk az írással, mi írásuk várható „eredménye”. Az én kedvenc „Ars poetica” című versét József Attila jegyzi. Ha most kiemelek belőle néhány sort, meg fog lepődni a kedves olvasó, mert mind ismerősen fog csengeni.
„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?...
-------
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
----
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!”
Mit gondolok én arról, hogy miért ír az ember verset?
Az én antropológia alapállásom katolikus. Ebből az következik, hogy az embert Isten képmásának gondolom. Isten pedig termet és játszik. A költő, amikor alkot, ír: létrehoz és játszik. Isten pedig ennek örül – azt hiszem.
Utolsó kommentek