Sokszor vetődik fel a kérdés, hogy kell-e, hogy a költő jó erkölcsű, következetes, hiteles ember legyen vagy elég, ha szépeket ír. Nos, ez a kérdés a modern ember kérdése. A középkor első 500 évében, ha valaki a nyilvános térben megszólalt, hiteles embernek kellett lennie. Nem tehette meg, hogy vizet prédikáljon és bort igyon.
A helyzet a 20. században
A 20. század magyar költői között többen voltak, akik magas értékekről beszéltek gyönyörűen, de életükben bűnt bűnre halmoztak. Szokták erre mondani, hogy Villon is zseni volt, de bűnei sorában még egy gyilkosság is van. Azért is föl szokták ezt hozni érvként, hogy rámutassanak, hogy az általam vizsgált jelenség nem 20. századi. Ez igaz. Ezért írtam a bevezetőben, hogy Európának nagyjából 500 olyan éve volt, amikor számított, hogy egy alkotás szerzőjének milyen élete van.
A vers nem prédikáció
Aki azt mondja, hogy egyáltalán nem számít egy költemény minőségének megállapításánál, hogy a benne kimondva vagy ki nem mondva meglevő értékeket a költő maga tiszteletben tartja-e, valamennyire igaza van. De azért mégis jó, hogy a „Szózatot” nem egy emigráns magyar írta és hogy Kölcsey Ferenc hitt Istenben.
A költők menekülése
A 20. század második felében sok álértéket közvetítő, propaganda szöveg született a szocialista realizmus jegyében. Az igazán nagy költők, mintha föl is adták volna, hogy nagy kérdéseket boncolgassanak. Írnak inkább az iskolai tejberizsről vagy annak bájáról, ahogy a kamasz lányuk berendezi a szobáját.
Mint az olvasó, akik eddig követett láthatja, ennek a jelenségnek én nem örülök. Ezért írtam a közelmúltban azt a versemet, amit ide beillesztettem. A célom eléréséhez egy formai játékot választottam. Olyan stílusban írtam, mint azok szoktak, akik menekülnek a nagy kérdések elől. Íme, a vers!
Valamit – miért?
Visszabújsz, hát ide:
vágyaid és hangulataid
törékeny, kacskaringós
csigaházába.
Várod nagyon az esőt,
s még nagyobban, hogy
elálljon,
mert ekkor van akkor,
hogy erősek és nagyok
aszfaltozott járdáin
sokad magaddal
céloddal egyezőn
hasadon csúszkálsz.
Örültök tehát,
a szürke úton
saját nyálkátok
csíkjait látjátok:
nagy mulatság,
nyomot hagytatok
a világban
magatok után.
Utolsó kommentek