Egy költő kalandjai

blogavatar

Ez egy költő naplója, melyből megtudhatod, hogy milyen kalandos egy vers útja az ihlettől a publikálásig.

Utolsó kommentek

Feedek

Miért nincs kedvenc költőm?

Egy időben társaságban gyakran vetették föl azt beszélgetés témájává, hogy ki volt a nagyobb költő: József Attila vagy Ady Endre. Szerintem erre azt kellene válaszolni, hogy Pilinszky János. Miért? Azért, amit fizikából tanultunk: a körtét nem lehet összehasonlítani az almával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne az embernek kedvenc költője, mert valamiért valakinek a világa közelebb állhat hozzá mint az összes többi költő világa.

Amit a Van Gogh Múzeumban értettem meg

Főiskolás koromban Amszterdamban voltunk cserelátogatáson a csoporttársaimmal. Holland vendéglátóink elvittek bennünket a Van Gogh Múzeumhoz, de a társaság tagjai soknak tartották a belépő díjat és nem akarták megnézni a festményeket. Végül egy csoporttársammal ketten mentünk be. Nagyon nagy élmény volt. Beleérezhettem magam egy ember lelkiállapotaiba. A képeket nem kezdtem el "megfejteni". Puszta szemlélésük adott egy érzést.

Így lehet ez azokkal is, akiknek van kedvenc költőjük. Pusztán egy költői atmoszféra ragadja őket magukkal. Baj ez? Nem, ez jó.

Tovább

A költő legújabb gerilla akciója​​​​​​​

Mit tehet az ember, ha nem vesznek tőle verset? Akkor ingyen adja. De, ha ingyen sem kell? Akkor fizet azért, hogy olvassák. Fáradozik azért, hogy olvassák. Kommunikál azért, hogy olvassák.

A legnagyobb csapda

Az, ha az ember gerilla marketing akciókat végez verseinek terjesztéséhez egy csapdahelyzetbe viszi. Nem az írással fog foglalkozni, hanem azon töri a fejét, hogy hol érhet utol potenciális olvasókat és hogyan veheti rá őket, hogy olvassák, amit írt.

Kamasz koromban találkoztam egy akkor nekem nagyon tetsző verssel. A verset az egyik lámpaoszlopra ragasztotta valaki Bécsben. A vers angol nyelven íródott. Az egyik osztálytársam tépte le az oszlopról és hozta el nekem Budapestre. Azt gondoltam akkor, milyen ötletes versterjesztési forma. Nem éreztem át a költő indulatát, ami energiát adott neki, hogy gerillaként harcoljon az olvasók figyelméért.

Főiskolás koromban jártam Stradfordban. Ott egy másik gerilla marketing akcióval találkoztam. Egy fiatal költő az aszfaltozott járdára írta föl krétával a verseit. Hátha…

Mindez érdekesnek tűnt. Most, hogy tegnap én is gerilla akcióban voltam látom, hogy mennyi energiát emészt föl a versek terjesztése. Azért tervemet végigvittem és itt röviden leírom, hogy hogyan.

SMS-vers újrahasznosítása

Egy nyomdával készítettem 10X10 könyvjelzőt. 10 sms-versemet nyomtattam ki elég jó minőségű, könyvjelzőnek megfelelő papírra. A könyvjelzőket szépen ki is vágták méretre.

Kifizettem a tördelés és nyomtatás árát és elvittem a könyvjelzőket egy antikváriumba. A tulajdonos nagyon gyorsan megértette, hogy mit akarok. Örömmel vette át a könyvjelzőket. A könyvjelzőn nincs rólam adat, csak a Twitteren használt nevem.

Tovább

A formális nyelvek esete a költészettel

Nem tudom hány verset olvasott Noam Chomsky. Mivel kiváló oktatásban részesült, angol és amerikai költőktől biztos több művet ismert meg mint én. De hogy jön ide egy amerikai filozófus? Mit akarok mondani a versekről a formális nyelvekkel kapcsolatban? Egy nagyon egyszerű dolgot. Azt, hogy hiába vannak formális nyelvek, melyek létezésüket Noam Chomsky-nak köszönehetik, műfordítók nélkül nem lehet verseket egyik nyelvről a másikra átültetni. De haladjunk kicsit lassabban!

Chomsky leghíresebb gondolata a gyakorlatban megbukott

Chomsky legismertebb állítása, hogy létezik az ún. univerzális gramatika. A mi szempontunkból fontos gondolat, hogy Chomsky azt állítja, hogy minden emberi nyelv mögött ugyanaz a szimbólummanaipuláló rendszer húzódik meg. Ezt úgy festette le egy képben, hogy ha a földre jönne egy marslakó, akkor számára csak egy emberi nyelv létezne.

Chomsky megpróbálta a minden nyelvben levő elemeket beazonosítani. Az ő fő műve az univerzális gramatika leírása. És itt érkezünk meg a formális nyelvekhez.

A formális nyelvek

A formális nyelvek olyan számítógép programozási nyelvek, amelyeket azért találtak ki, hogy szövegeket fordítsanak velük egyik nyelvről a másikra. Ehhez alapul az univerzális gramatika kategóriáit és logikáját használták. Nem arattak nagy sikert. Már az is mutatja, hogy kudarcos vállalkozás a számítógépes fordítás, hogy több formális nyelv is van.

Tovább

A vers nem prédikáció

Sokszor vetődik fel a kérdés, hogy kell-e, hogy a költő jó erkölcsű, következetes, hiteles ember legyen vagy elég, ha szépeket ír. Nos, ez a kérdés a modern ember kérdése. A középkor első 500 évében, ha valaki a nyilvános térben megszólalt, hiteles embernek kellett lennie. Nem tehette meg, hogy vizet prédikáljon és bort igyon.

A helyzet a 20. században

A 20. század magyar költői között többen voltak, akik magas értékekről beszéltek gyönyörűen, de életükben bűnt bűnre halmoztak. Szokták erre mondani, hogy Villon is zseni volt, de bűnei sorában még egy gyilkosság is van. Azért is föl szokták ezt hozni érvként, hogy rámutassanak, hogy az általam vizsgált jelenség nem 20. századi. Ez igaz. Ezért írtam a bevezetőben, hogy Európának nagyjából 500 olyan éve volt, amikor számított, hogy egy alkotás szerzőjének milyen élete van.

A vers nem prédikáció

Aki azt mondja, hogy egyáltalán nem számít egy költemény minőségének megállapításánál, hogy a benne kimondva vagy ki nem mondva meglevő értékeket a költő maga tiszteletben tartja-e, valamennyire igaza van. De azért mégis jó, hogy a "Szózatot" nem egy emigráns magyar írta és hogy Kölcsey Ferenc hitt Istenben.

Tovább

Miért ír verset az ember?

Erre a kérdésre számos választ szoktak adni. Csak címszavakban: önmegvalósítás, önkifejezés, unaloműzés, dicsőségvágy, felelősség, változtatni akarás, belső kényszer, megélhetés, másra való lustaság, a dokumentálás szükségessége, lelkesítés. Ha megnézzük ezt a sort, elszomorodunk. Talán olyanok mondják ezeket, akik nem írnak. Én mást sejtek az írásvágy mögött. De haladjunk lépésről lépésre!

Hogyan kezdődik?

Arany János valószínűleg saját indulását mutatja be a „Családi kör” című versében, amikor ezt írja a család egyik fiáról:

„Jobban kedveli a verseket, nótákat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.”

Szóval az utánzás? Ez az, ami elindít egy költőt az útján? Lehet, de előbb van az, hogy az ember „kedveli a verseket”. Vagyis élvezettel olvas.

Mit mond a költő maga?

Közelebb visz-e bennünket annak a titoknak a megfejtéséhez, hogy miért ír az ember, ha meghallgatjuk a kérdésről magukat a művészeket? Igen. A költők közül sokan írnak ars poetica-t, azaz költői hitvallást. Itt ugyan nem azt írják le, hogy miért írnak, sokkal inkább azt, hogy mi a céljuk az írással, mi írásuk várható „eredménye”. Az én kedvenc „Ars poetica” című versét József Attila jegyzi. Ha most kiemelek belőle néhány sort, meg fog lepődni a kedves olvasó, mert mind ismerősen fog csengeni.

„Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga?...

-------

Én nem fogom be pörös számat.

A tudásnak teszek panaszt.

Rám tekint, pártfogón, e század:

rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste

két merev mozdulat között;

rám vár a mozi előtt este

suhanc, a rosszul öltözött.

----

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen

Kísérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!”

Mit gondolok én arról, hogy miért ír az ember verset?

Az én antropológia alapállásom katolikus. Ebből az következik, hogy az embert Isten képmásának gondolom. Isten pedig termet és játszik. A költő, amikor alkot, ír: létrehoz és játszik. Isten pedig ennek örül – azt hiszem.

 

Tovább
«
1234