Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Egy költő kalandjai

blogavatar

Ez egy költő naplója, melyből megtudhatod, hogy milyen kalandos egy vers útja az ihlettől a publikálásig.

Utolsó kommentek

Feedek

Miért beteg a magyar líra?

Amikor a magyar foci beteg volt, abban is megmutatkozott, hogy egyre kevesebben ültek a lelátókon. Manapság egyre kevesebben olvasnak kortárs irodalmat. Ez egy tünet.

Milyen sokan írnak...

Magyarországon nagyjából tízezer ember publikál verseket. Akik a számok bűvöletében élnek arra a következtetésre juthatnak, hogy a líra kiváló állapotban van. Rengetegen művelik, sok a tehetség, sok költemény születik.

Az előbbiekkel nem értek egyet. A legtöbb kortárs szerző ugyanazokat a költői eszközöket használja, s ezért unalmas dolog kortárs verseket olvasni. De ez még nem lenne baj.

Hiánybetegség

A magyar lírának épp olyan betegsége van, mint az egész magyar társadalomnak. Hiánybetegség. Értékhiányos a kortárs líra. Ha valaki magát magyar költőként definiálja, még lehet helye a palettán. De ki publikált utoljára ódát magyar irodalmi folyóiratban?

Illyés Gyula még látott a vonaton egy kismamát, aki csempészáruként vitt egy magyart. Mi pedig megemeljük a kalapunkat azok előtt a költők előtt, akik értékeket csempésznek költeményeikbe.

Hogyan lehet meggyógyulni?

Konokul ki kell tartani az értékrendünk mellet. Az Ige testé lett, s bár övéi nem fogadták be, az Atya föltámasztotta.

Tovább

A költő vagy az író nagyobb tehetség?

Ez egy buta kérdés. Nem azért, amit gondolnánk, hogy a körtét és az almát nem lehet összehasonlítani. Még csak azért sem, mert szinte minden költőnek vannak kiváló prózai művei, és minden írónak vannak nagyszerű versei. Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című versénél jobbat a Rákosi-rendszerről senki nem írt, és Illyés Gyulát mindenki íróként szokta emlegetni. De, ha nem az a helyzet, hogy a költőt az íróval összehasonlítani nem lehet, akkor miért állítom én, hogy nem nagyobb tehetség az író mint a költő és viszont?

Az agy szerepe

A költészet és a prózaírás olyan módon vannak kölcsönhatásban, mint az agy különböző lebenyei. Az egész agy működéséhez szükség van minden lebenyre. Tudom, vannak csodák. Hallottam én is olyan esetről, amikor egy kisgyerek fél agyát ki kellett operálni és mégis jól teljesített az iskolában, mert a másik fél agya átvette a hiányzó részek szerepét. Ez nagyszerű tulajdonsága az agynak, és minden hasonlat sántít...

Az alaphelyzet azonban az, hogy az agy különböző egységei együtt adják ki a helyes működést.

A kultúra a nemzet agya?

Ha a nemzet egy egész szervezet, melynek minden tagja fontos, akkor kell hozzá agy is. De a művészet az agy egy része. Fontos, nélkülözhetetlen. De miért? Azért, mert ahogy egy emberben is van valami, ami azt mondja, hogy én, van valami többlet az agyán túl, úgy a nemzettudat is több, mint a kultúra, a nyelv, a tudomány, az étkezés, a szokások stb. De ahhoz, hogy ez a nemzeti én megszólaljon, szükség van a nyelv kreatív használatára. Ebben pedig hatalmas szerepe van a nemzet agyának is, melynek egy-egy lebenye az írók és költők tevékenysége.

Bonyolult?

Az életben nem. A lényeg: szükség van nemzeti irodalomra legyen az próza vagy líra. Hatnak egymásra, együttműködnek. Művelőik egyenrangúak. Tehetségük mérhetetlen és egyforma értékű. Bárcsak minél többen lennének...

Tovább

Keresztrejtvény-fejtéssé alakult a versolvasás?

Olyan sokszor tapasztalják a post modern korban élő emberek, hogy nehezen értelmezhetők a versek, hogy hétköznapi mondássá vált a "Mire gondolt a költő?" kérdés. Azt hiszem nem is lehet általános receptet adni ahhoz, hogy hogyan kell rájönni a vers lényeges üzenetére, különösen azért, mert születtek olyan versek, amelyek nem üzennek semmit. Ezek lehetnek formai bravúrok vagy képversek vagy bármilyen más, nem a gondolattal operáló szövegek. Ezért az első tanács, amit korunk költeményeinek értelmezéséhez adhatok: nem biztos, hogy úgy kell megközelíteni egy post modern szöveget, hogy abban a szavak értelméből áll elő a közlendő.

Hogyan nem értjük korunk írásműveit?

Figyeljük meg magunkat, olvasókat! Amikor nem értünk egy verset, annak legalább két formája van.

Az egyik, hogy azt nem értjük, hogy az olvasott szöveg miért vers. Erre van egy nagyon jó példa, de sajnos elfelejtettem a szerző nevét és a vers címét, de a vers semmi másból nem áll, mint a hét napjainak fölsorolásából. Vers ez? Az olvasónak nem ad élményt. Nos, tehát a mi szempontunkból elérkeztünk egy megfejtéshez: vannak szövegek, amelyeket azért nem értünk meg, mert nem adnak nekünk érzelmi élményt.

A másik eset, ahogy nem értünk egy verset, hogy hiába olvassuk a szöveget, fogalmunk sincs, hogy mit akart ezzel a költő. Ennek oka lehet az, hogy a költő utalásai számunkra nem követhetők. Ilyenkor szokott a háttérben az állni, hogy a vers nem a nagyközönségnek, hanem a szakmának szól.

Tovább

4 dolog, amit sose mondj egy költőnek

Kinek nincsenek irígyei? Azt hiszem, hogy mindenkinek vannak irígyei, aki igazi értéket produkál. Lehet az illető cukrász, miniszterelnök vagy költő, ha jól dolgozik, biztos, hogy sokan fogják irígyelni.

Az irígyek pedig általában nem azt mondják a cukrásznak, miniszterelnöknek vagy költőnek, hogy rossz, amit csinál, hanem más, sunyi, gyakran dicséretnek álcázott manatrákat morzsolnak el.

Ugyanakkor vannak olyan emberek, ártatlan lelkek, akik nem feltételezik, hogy az ilyen "dicséreteknek" van fonákja, egy feketén vörössel mosolygó bugyuta arca, így maguk is használják ezeket a "magasztalásokat". Ezért, kedves jóindulatú Olvasóm elmondom neked, mit ne mondj egy költőnek soha.

Sose mond, hogy "ez vers"!

Ezen csak a nagyon alázatos, kezdő költők nem sértődnek meg. A többike tudván tudják, hogy amit írtak az költemémy. Ezt külön kiemelni olyan, mintha a többi versről, amit eddig olvastál tőle azt állítanád, hogy az meg nem vers.

Sose mond, hogy "ez majdnem olyan, mintha József Attila/ Shakespeare/ Geothe írta volna"!

Miért? Azért, mert minden valamire való művész úgy tudja magáról, hogy ő egyéniség. És lehet, hogy a Faust a világ legynagyobb írásműve, de az övé az az övé. Olyat, mint ő senki más nem írt.

Tovább

A szentek is írtak verset​​​​​​​

Nagyon sokan ismerik Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát. Aki nem, az kattintson a Naphimnusz szóra és megismerheti. Még többen hallották Pál apostoltól a Szeretethimnuszt. Ezt, a Korinthusiakhoz írt levélbe rejtett gyönyörű szöveget gyakran olvassák föl esküvőkön. Az következik ebből, hogy a himnusz lenne a keresztény műfaj? Nem. Miért?

Az egyetlen keresztény műfaj a konfesszió

A himnusz ókori görög műfaj. Istent dicsőítő költeményt a görögök az Olimposzon nem létező istenekhez írtak. Amikor a katolikusok himnuszt írnak, akkor egy pogány műfajt választanak maguknak, és azt töltik meg a saját, Szentháromságos Egy Isten iránti rajongásukkal. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy korunk Európája nem a kereszténység felvételével kezdődött. A görögök is kellettek a zsidók mellett ahhoz, hogy Európa fölvegye a keresztséget. Most úgy látszik, hogy abban, hogy Európának vége lesz-e, ismét a hellének szerepe lesz nagy.)

Himnuszt azonban nem csak szentek írnak. A zsolozsma minden imaórája egy himnusszal indul. Általában nem is tudjuk, hogy ki a szerző. A zsolozsmában rengeteg himnusz van. Közös részük, hogy az utolsó versszakban mind a három isteni Személyt fölemlítik.

Az igazi keresztény műfaj Babits Mihály szerint a konfesszió. A szó nagyjából bűnvallomást, gyónást jelent. Egy ilyen műfajú mű általában megtéréstörténetet beszél el. Az első konfessziót Szent Ágoston írta.

Ezek a szentek mindig csak áhítatban vannak?

Hála Istennek: nem. A szentek is vannak játékos kedvükben. És vannak köztük, akik művészi színvonalon írnak. Szent II. János Pál pápa például fiatalon amatőr színházban játszott. Egyszer pedig írt egy színdarabot, amit Budapesten is játszottak.

Tovább
«
12345